2011. szeptember 22., csütörtök

Háború, anné-tudat, Rahel és Ady...

Mielőtt belefogok bármi komolyabba bejelenteném, hogy hamarosan (ha időm engedi) folytatom Rahel vámpírnaplóját. Egy érdekes szerelmi háromszög van kibontakozóban, ezt nem hagyhatom szó nélkül. :)
A most következő beszélgető lányok, Rahel és Anné az én jin és yangom. Semmi közük a karakterekhez.
Előbb pár régebbi "vita", angolul.

"Why should I hope? Hope is for those who make compromises...This is more... This is WAR! THIS IS A FUCKING WAR!"





FUCK RAHEL! (08.19.)
- Hey, Rahel. What's the problem?
- Idiot. Your question is meaninless as you know we are in the same place in the same body and so on... So what, little princess of mine?
- I just wanted to say no need to feel this miserable. You take life too seriosly, really you shouldn't be suicidal again. It makes no difference. Everything is fine...
- SHUT THE FUCK UP, Anné! Leave me alone! You are a the weakest childish bitch I've ever met in my life! You just know nothing about it, okay? NOTHING! This is all you fucking pain, YOUR FUCKING PAIN! Understand me, Bitch?
- Don't talk to me like this please. Rahel, I love you. I really love you!
- I don't care. You can love me, you can even fuck me, I don't care. It's non of my business! I still hate you! *goes away with a knife in hands*

FUCK RAHEL again! (08.24.)
- What did I say? What the hell did I say?
- You said what you said exactly...
- Anné, you are a BITCH! That fucking little BITCH! Trust me, trust me, trust me no mooooreeee *singing*
- Stop it, please Rahel, stop it!
- I'm telling lies, you know, Bitch! I wish all the boys over this world could fuck you! Then, she would be fine, she had the truth! Am I wrong, Anné?
- *silence*
- Answer, me Bitch!
- You are crazy!
- Mad...mad exactly! But she does no no no nooot trust in you!





(09.22.)
- Na mi az, csak nem hiányoztam? Mi történt veled, Anné, hogy csak úgy önszántadból meglátogatsz? - kérdezte gúnyosan a láncra vert rém. Vérben forgó szemei, gyilkos őrült tekintete végigszántott rajtam.
- Csak gondoltam ezt látnod, illetve inkább hallanod kell!
- Aaaah...szóval balhé, vagy valami szar dolog megint... - morgott, de azért hagyta, hogy kézen fogjam és elvezessem.
Mohón fellapozta a könyvet, majd olvasni kezdett:

"Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,..."


Rahel szereti Adyt... Nem mintha nekem nem tetszenének a versei, de hozzá valahogy mégis közelebb állnak ezek a szövegek.

Éreztem a közelgő vészt, a felkelni vágyó démon süvítését, amint végigvonaglott láncait szaggatva. Szerencsére még volt időm bezárni a kapukat mielőtt ismét elszabadult volna...

Az anné-tudat jó, az olyan szent és tiszta, abban nincs semmi gonosz. Őszinte és jó. Olyankor nincs ösztönök vezérelte rosszindulat és keserédes depresszió. Csak szabad szárnyalás...
De ilyenkor mindig olyan idegen Ő. Idegen és távoli...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése