2011. június 25., szombat

Vámpírnaplók - 15 év

Úgy döntöttem, hogy "naplót" íratok Rahellel. Azaz, ha ügyes vagyok, és sikerül legyőznöm a lustaságom, minden szombaton lesz valami komment. A címnek semmi köze a sorozathoz, nem is kedvelem, csak a poén kedvéért. Ez inkább lesz valami szerepjátékos napló, hogy még jobban megismerjük Rahelt. Kissé bosszantó, hogy idióta hisztérikának van elkönyvelve. Rühellem, hogy az emberek félreismernek és korán ítélkeznek, emiatt pedig lenéznek, holott joguk nincs hozzá. Nem etikus... tessék jobban foglalkozni másokkal, ha már erkölcsösnek mondjuk magunkat!
Elsőre kissé érzelgősre sikerült az írás, és ez még inkább kapcsolódik az elmúlt kalandhoz, mint a mostaniakhoz. Kissé megkésve, de szeretettel! :) 
Plusz ráadásnak egy párbeszéd: hogyan is fogadják a hazatérni vágyó Rahelt. :)
15 év rengetek idő egy ember életében. 15 év alatt világok dőlnek romba, s újak születnek. 15 év alatt rengeteg minden változhat, emberek halnak, s születnek. 15 év alatt rengeteg dolgot el lehet feledni, új életet lehet kezdeni. Az emlékek homályba vesznek, s helyükbe újak lépnek. S így a szív sebei begyógyulnak. Az érzelmek elhalványulnak. A szeretet mulandó. Felejtünk, emlékezünk, felejtünk, emlékezünk... Az érzés odavész-e, ha a szerető eltűnik? Lép-e helyébe másik? Ugyanazt jelenti a 15 év annak, kinek birtokában csupán röpke emberléte van, és annak, kihez az édes örökkévalóság tartozik?
    Ami a Pokolban néhány nap csupán, az a Földön évek alatt telik csak el. Mik történnek ez idő alatt? Tán tudni, sem akarom, tán vissza se térnék többé a földi lét nyomorúságába, ha nem hinném, ha nem remélném, hogy vár rám valaki. De vár-e még? Kellek-e még? Mondd, Kedvesem, gondolsz-e rám magányos perceidben, vagy tán mást ölelnek a karok, melyek egykor engem védelmeztek? Ha éveken keresztül kerestél, akkor fontos lehetek számodra?
    Megőrültem én, hogy olyanok után sírok, akik meg nem érdemlik könnyeim? Megőrültem volna?... Meglehet, hisz neki sem kellek, én akartam ezt, én erőltettem. Nem a kárhozott lelkem kell neki, hanem a test, a testem, a test nyújtotta szolgáltatások... Hát akkor mit vagyok úgy oda? Baaahh, szeretet nem létezik a halál után. Tán soha nem is létezett. Nincs is rá szükségem, sosem volt. Baaah, hazug gondolatok, távozzatok elmémből!
    Végre... 15 év után hazatér a vándor...


Draighean és Jeremy

    - Hey-ho, kölyööök! Van egy rossz és egy jó hírem! Melyikkel kezdjem? - kiáltott fel vidáman Draighean, az immár csendes telefonjával a kezében integetve.
    - Hm...? - nézett fel az előtte tornyosuló könyvkupac mögül Jeremy - Mi történt, kislány?
    - Az a naplopó anyád hazajön! - kiáltotta - Hallod, Jeremy?!?! Rahel hazajön, fel tudod fogni? - rángatta meg a megdöbbent fiút.
    - ... valami nem stimmel ezzel. Hol a hiba?.... Mmmm-mi a rossz hír? - kérdezte vonakodva.
    - Hazajön... a férjével és az új falkájával együtt.
    - MI?!?!FÉRJÉVEL?!?!FÉRJHEZ MENT?!?! - "wtf?"
    - Ő, hát igen... De ne csodálkott, anyád egy kurva, mindigis az volt - fojtott el egy sunyi mosolyt.
    - Ne merészeld! - emelt kezet a lányra, mire az elkapta csuklóját, és kisebb erőfeszítés nélkül eltolta magától. - De...de...de hát Rahel szeret engem! - T_T
    - Badarsááág! Ne reménykedj, kölyök, sosem szeretett! Ő nem szeret senkit! No, de segíts rendet rakni, és viselkedj rendesen a vendégeink előtt!
    - Add a kulcsokat! Kimegyek elé, mikor jön, mivel jön? - elszánt arckifejezéssel nézett a lány szemébe.
    - Ehhh... Még nem vagy nagykorú, nem vezethetsz! - mosoly halvány jelei csillantak meg szemében.
    - Hééé... már elmúltam 30 is!!!
    - Azok csak számok, nekem te mindig-is a kicsi 15 éves kölyök leszel! - borzolta össze a fiú haját.
    - Ne szórakozz velem, Draigheeaaaaan! Ide a kulcsokkal! - támadó állást vett fel. Ugrásra kész.
    - Aaahhahahaaaa! - a lány erre már hasát fogta a nevetéstől, majd mire összeszedte magát hozzá tette: - Te?! Megütni?! Engem?! Ne viccelj, kölyök! Nem láttam még egy ilyen gyenge vámpírt, mint te! Fél kézzel lenyomlak, még a kaját is én hozom neked! Szórakozz mással, kölyök! - kezdett el ismét hangosan nevetni, mire Jeremy sértődötten visszatért könyveihez.
***




2011. június 19., vasárnap

Karakterlap - Vampire: Azarahel

Mielőtt végigolvasnád:
Először-is, Rahel történetét csak érdekességként teszem közzé, bárminemű - engedélyem nélküli - felhasználása más helyeken súlyos következményeket von maga után. Ez elsősorban "játékostársaimnak" szól. Az adatlap nektek szól, nem a karaktereknek, tehát amit itt olvastok arról karaktereiteknek tudomása nincs, és nem is lehet... egyelőre! 
Másodszorra, Rahel egyik legkedvesebb karaktereim közé tartozik, ő most a jelenlegi "favorit". Azt hiszem vele sikerült megalkotnom a tökéletes vámpírom. :D Egyfajta nagyon kicsavart önkifejezés e karakter... Szóval fontos nekem, ennek tudatában tessék olvasni! :)
...és végül, de nem utolsó sorban, íme Rahel:


"Önző vagyok, hazug, sokszor bunkó és még gonosz is!... Esetleg még valamit? "

A zene, amiről ő jut eszembe, ami a legjobban tükrözi a karakter egyéniségét:
 

    Név: Azarahel Viorica    
        Rahel-nek szólítják a legtöbben. Az Azarahel Viorica nevet úgy vette fel, ún. művészneve, ezen a néven adatta ki írásait. Az Azarahel saját alkotás, Azrael átalakítása (Azrael : http://en.wikipedia.org/wiki/Azrael ). A Viorica egy román név, Leslie L. Lawrence/Lőrinc L. László : A gonosz és a fekete hercegnő c. regényében olvastam és megtetszett. :)

    Születési név: Dana Aislinn O'Hara
        Sonata Arctica után szabadon. :D Utána néztem ki is volt az a hölgy, akit két számukban (Letter to Dana, Shy) is említenek. Mivel a név fikció, ezért  elcsórtam és hozzáadtam az Aislinn-t. Kicsit utána néztem a jelentéseknek, ez alapján kapott Rahel lakóhelyet is.
        Dana: modern név, "kelta istenanya"
        Aislinn: szintén modern név, "álom, vízió"
       
    Szül. év: 1873. jan. 2. (csak, hogy ugyanakkor legyen a születésnapunk :P)

    Halálának éve: 1893. okt. 31.

    Nemzetisége: ír

    Állampolgársága: ír

    Lakhely: Írország, Sligo
       
    Tartózkodási hely: ha minden igaz, valahol Franciaországban, de ez változó...

    Klán: Toreador
   
    Hobbi: regényírás, festészet, éneklés...a művészet majdnem minden lehetséges formája. A legjellemzőbb talán mégis a festészet, melyhez gyakorta használ extrém alapanyagokat/festékeket, pl. vért. Ezen kívül a szobrászat sajátos formájával is foglalkozik: emberi testek, testrészek, szervek, csontok, stb. felhasználásával absztrakt szobrokat készít. Művészete egész jellemét áthatja, azaz Rahel egy szadista művészlélek. :D

    Hivatás: regényírás, emberként a kor ízlésének megfelelően romantikus regényeket írt, manapság vámpírregényeket ír (neeeem, nem Twilight-féléket,  igazi horrortörténeteket alkot). Legfrissebben megjelent regénye a Hét csepp vér címet viseli (a sztori előbb létezett, mint maga Rahel, az igazat megvallva, ennek a     történetnek a főhőséből nőtte ki magát a szerepjátékos Rahel). Ezen kívül nemrég adták ki Requiem című kisregényét, amely az előbbi utolsó kötete. Újabban versbe szedett végrendeletén és pokolbéli kalandjain dolgozik. 

    Külső jellemzői:   

    * Haj: hosszú, egyenes, vörös
    * Szem: aranybarna/sárga
    * Magasság: 160 cm (picike:D)
    * Súly: 46 kg
    * Alkata: nőies
   
    Természete: szadista, de elsősorban művész. A pusztítással is alkot. Sajátos stílusa jellemzi, mellyel műveit megformálja.

    Viselkedése: gőgös. Néha hűvös, mint valami jégkirálynő, de legtöbbször az arcára van írva minden érzelme, akár egy nyitott könyv. Nem szégyelli hangoztatni a  véleményét, amit el akar érni azért mindent bevet. Többnyire az érdek vezérli. Nem vezéregyéniség, de tisztában van adottságaival (feltűnően szép), és ez         egoistává és önzővé teszi. Kihasználja amit a természet adott, nem egyszer erkölcstelenül, gátlások nélkül. El is várja, hogy mindenki a lába előtt heverjen, aki keresztbe tesz neki, az megfizet. Előbb gondolkodik, aztán megy fejjel a falnak (ha mást nem, tudja miért fáj a feje). :D

    Háttértörténet:

        Mint már írtam, 1873. januárjában látta meg a napvilágot. Nemesi családból származik. Szüleinek egyetlen gyermeke. Édesanyja, Étain szigorú asszony volt, engedelmességre nevelte, és szinte egész életét eltervezte. Véleménye és a kor normái szerint a nő feladata a háztartás vezetése és gyermekek nevelése, erre akarta felkészíteni lányát. Édesapja, Fearchar fiúgyermeket szeretett volna, de sajnos lánya születését épphogy túlélte felesége és nem lehetett több gyermekük. Fearchar nem volt olyan szigorú természetű, mint Étain. Szerette egyetlen lányát, habár a szíve mélyén bánta, hogy nem fia született. Ő akarta, hogy a kislány írni és olvasni tanuljon. Habár egész kicsi kora óta rajzolgatott, mégis leginkább ekkor szerette meg Rahel a művészetet, mely sok gondot okozott számára. Szülei nem tolerálták, hogy lányuk ilyesmire vesztegesse idejét. Megtiltották neki, hogy a művészettel foglalkozzon, elvették a festékeit és egyéb eszközeit. Azonban ez sem állította meg, a végén, csak hogy alkothasson a saját vérével festett képeket, majd titokban regényeket kezdett írni, ekkor vette fel az Azarahel Viorica álnevet, azzal a szándékkal, hogy majd írásait kiadassa. A lázadó lány sok fejtörést okozott szüleinek, de ki nem tagadhatták, örökös hiányában. Tervük az volt, hogy egy nemesi származású ifjúhoz adják feleségül, és így biztosítják, hogy a család vagyona jó kezekbe kerüljön. Azonban a deviáns természetű lány senkinek sem kellett. Akkoriban adták ki első regényét, melyből pénzhez jutott. Azt tervezte, hogy a bevételből elutazik, végleg elhagyja családját, de sajnos annyira nem volt sikeres, hogy terveit véghez vigye. Végül jött egy Uallachán Murray nevű férfi, akinek nem titkolt szándéka volt, hogy a lányt feleségül vegye. A szülők gondolkodás nélkül beleegyeztek a házasságba, mivel Rahel akkor már 20 éves volt, Fearchar pedig halálos betegségben szenvedett. Sürgősen szükségük volt örökösre. 1893. október hónapjának utolsó napján sort is kerítettek az esküvőre.
        Aznap éjjel váratlan dolog történt. Uallachán otthagyta ifjú feleségét, s egyik szeretőjéhez szökött. Sosem volt becsületes ember, a lány csak vagyona miatt kellett neki, így a nászéjszakát sem tartotta fontosnak. Rahel kifejezetten örült ennek. Gyűlölte, hogy férjhez kell mennie. Csodás éjszaka volt, így alvás helyett festéssel töltötte idejét. A teraszon ülve a holdfénynél alkotott, amikor hirtelen a semmiből felbukkant egy ismeretlen hölgy. Emberfelettien gyönyörű karcsú, fiatal lány volt. Zöld szemei vészjóslóan csillogtak. Rahel nem tudta levenni a szemét róla, olyan érzése volt, hogy a nővel kell tartania bárhová is menjen ő, bármit is tegyen, vele kell lennie, örökké. A szépség Francesca-ként mutatkozott be, majd helyet foglalt mellette és beszélgetni kezdtek. Francesca az életéről mesélt, s egyre csak azt emlegette, társra van szüksége az "örök magányban". Habár Rahel nem értette, azt pedig fel sem foghatta miért nevezi magát vámpírnak, mégis itta szavait, s mikor a nő felajánlotta neki, hogy vele tarthat eme édes örökkévalóságba, gondolkodás nélkül igent mondott. Francesca vámpírrá és ezáltal társává tette a lányt. Anyja helyett anyja volt, s egyben testvére, barátja, szeretője. Segítette Rahelt, öröksége megszerzésében, aztán megszöktette, és magával vitte. Az egyetlen volt, aki igazi szeretetet adott neki. Majd egy nap titokzatos körülmények között hirtelen nyoma veszett. Rahel depresszióba süllyedt, melynek következtében mély álomba zuhant, s évtizedekig fel sem ébredt. Később, közvetlen ébredése után, a magánytól szabadulást remélve ghouljává tett egy Draighean nevű fiatal lányt. Rövidesen ez után hirtelen támadt szimpátiája miatt vámpírrá tette az akkor 15 éves Jeremyt, aki azonban soha nem élvezhette Rahel "atyai" szeretetét. Hamarosan a nő játékszerévé vált és Draighean másodlagos vérforrásává. A fiú ennek ellenére rajong a két hölgyért.
Nemsokára, félve a várost uraló vámpírok - általa nem ismert nagyságú - hatalmától ismét felvette a kapcsolatot a helyi Szabbatal. Tőlük értesült a Spanyolországban történt furcsa eseményekről, s mivel soha többé nem volt képes otthon érezni magát hazájában, egy hirtelen ötlettől vezérelve oda utazott...


    Kapcsolatai:

       
        Étain O'Hara: édesanyja, szigorúsága és szilárd erkölcsei miatt korán kivívta lánya gyűlöletét.

        Fearchar O'Hara: édesapja. Kedvelte őt, de nem szerette annyira sosem, mivel könnyen manipulálható ember volt, akit szintén az érdekek vezéreltek.

        Uallachán Murray: férje. A férfi imádta az italt és a szép nőket, ellenben Rahel hiába volt gyönyörű, művésztermészete elriasztotta mellőle a zűrös  életű férfit. Csak a vagyona miatt vette feleségül őt. Rahel számára Közömbös volt, nem volt alkalma jobban megismerni.

        Francesca: Rahel "atyja" volt, az egyetlen, akit igazán tisztelt, s szeretett. "Anyja helyett anyja volt, s egyben testvére, barátja, szeretője."

        Draighean: Rahel ghoulja. Kedveli őt, megbízik benne, ő kezeli vagyonát, s Rahel otthonában tartózkodik.

        Jeremy: a 15 éves fiú Rahel "gyermeke". Eleinte fontos volt neki (nagyon fontos, de a részletekbe nem megyek bele, hadd maradjon meg valami titokként). Jeremy ma már csak egy játékszer a nő életében. Nagyrészt azért tette vámpírrá őt, hogy távolléte alatt valaki táplálja Draighean-t.
   
   
    A Falka:

       
        (R.I.P.) Raphael: ő volt, az első vámpír, akivel Spanyolországban találkozott. A kicsi csúnya férfi abszolút közömbös volt számára. Eleinte kifejezetten  undorodott tőle, később megkedvelte, de igazán sosem ismerhette meg.
            "Kár érte, sokra vihette volna..."

        (R.I.P.) Asphodel: a gyáva falkatagot, mélyen megvetette, de igazán sosem érdekelte őt.
            "Ő ki?"

        (R.I.P.) Federico Garcia: a kezdetektől fogva kedvelte a falka vezetőjét. Igyekezett minél közelebb kerülni hozzá, hogy aztán a helyzetet kihasználva elnyerje a   többiek tiszteletét. Eleinte naivan hitt benne, hogy terve sikerülhet, de végül kudarcba fulladt. Testi adottságait kihasználva, erkölcseit feladva próbált a központba kerülni, amit Federico ki is használt. Semmibe vette őt, olcsó játékszerként tekintett rá, mint később ez számára is világossá  vált. A tudat, hogy semmibe vették, az őrületbe kergette. Meghasadt a lány személyisége, és kialakult egy másik "én", akinek egyetlen célja a  bosszú volt. Azonban ő is tisztában volt azzal, hogy egyedül gyengék ahhoz, hogy ártsanak a férfinak. Kihasználta azt, hogy egy másik  falkatagnak, az újonnan jött Berengh-Aarnak is sérelmei vannak Federicoval szemben. A második személyiség erősebbnek bizonyult, átvette az  uralmat Rahel felett és Berengh-Aart ráuszította a vezetőre. Hamar kiderült, hogy ő áll Federico megtámadása mögött. Majdnem az életébe  került. Rögtön ez után Berengh-Aar ismét megtámadta Federicot, de elvesztette a harcot. Ugyanakkor váratlan fordulat állt be, Berengh-Aar lelke erősebbnek bizonyult és átvette az uralmat Federico teste felett. Így végül Rahel is elérte célját.
            "Sosem érdemelt örök életet. Az egyetlen dolog, amit bánok vele kapcsolatban, hogy nem az én kezeim vetettek véget életének..."

        Ricardo: a csendes falkapap talán az első, aki a kezdetekben nem vívta ki Rahel ellenszenvét és ez így is maradt. A csendes férfivel nem támadtak nézeteltéréseik, békében megvannak egymás mellett és ennél több nem is kell ahhoz, hogy Rahel elfogadja őt.
            "Valahol talán még tisztelem is őt, tudása illetve tudásvágya miatt, bár megérteni sosem fogom. Azt hiszem jobb is így. Örök ellentét van  köztünk. Ő a tudományoké, én pedig a művészethez tartozom..."

        Grün: kifejezetten szórakoztatónak tartja Rahel az őrült zsenit, habár időnkénti hóbortjaitól haja az égnek áll. Mivel maga is az őrület határán táncol, meg tudja érteni azt, ha valaki nem egészében ura az elméjének, épp ezért nem nézi le Grünt, sőt, kifejezetten kedveli.
            "Zsenialitása páratlan, épp ahogy őrülete is. Testvér... ha nem lennél, nincs az a művész, aki megalkotna!" "

        Berengh-Aar: az első pillanattól fogva szimpatikus volt Rahelnek, habár ezt 99%-ban külső adottságainak köszönheti, ugyanis Berengh-Aar feltűnően  jóképű férfi volt. Rögtön mikor, a csapatba került nézeteltérései támadtak, az akkori vezetővel, Federicoval. Rahel később ezt is kihasználva uszította rá         Federicora, melynek súlyos következményei lettek. (lásd.: Federico) Ez után még közelebb kerültek egymáshoz, egyre jobban megkedvelte őt, habát ezt  magának nem meri és talán sosem fogja bevallani. Berengh-Aar az újdonsült vezető aztán feleségül vette őt. A házasság ötletét maga, Rahel vetette fel, mint egyeszséget, mely mindkettejüknek jó.
            "Hmm...jó party...de még milyen jó party! Aww...ennél jobb nem is lehetne! Imádom a zsenialitásom, csak gratulálni tudok magamnak! Szép munka, Azarahel!""

        Hunter: még nem volt alkalma jobban megismerni az új falkatagot, de az eddigiek alapján képesek összedogozni.
            "Jó csapatjátékosnak látszik. Ha helyesek a meglátásaim, hasznos lesz ő nekünk, sőt mi több, jó vezető is.""

        Angelo: őt sem ismeri még túlzottan, azonban egy dolog biztos:    
            "Egy gond van vele...kísértetiesen emlékeztet Federicora. No, de kezdjünk tiszta lappal! Nem minden Lasombra Federico!"""

        Anasztázia: a nő sosem volt kifejezetten unszimpatikus számára. Miután tapasztalta, megfélemlítéssel nem tudja kivívni tiszteletét, könnyen megkedvelte őt. Anasztázia szemében Rahel valószínűleg közömbös lehetett, így nem sok szót váltottak. Anasztázia már nincs a Falkával.
            "Kedveltem... Szívesen megismertem volna jobban. No mindegy..."

        Elza: egy eléggé zűrös esemény következtében ismerkedtek meg. A közös küzdelmek, közös ellenségek összehozták a két tragikus sorsú nőt. Talán még  össze is barátkoznak a jövőben.
            "Hmm... Az első Lasombra, akit igazán, őszintén kedvelek! Haladás! Egy piros pont magamnak!"

Egyéb képek:
(Falkatagok "coming soon")
Rahel és a "Lasombrásított" Berengh-Aar
(lusta színezés, bocsánat a vacakságáért, majd lesz jobb is)

Francesca


Egyéb, Rahelhez kapcsolódó képek: 
Hét csepp vér karakterek: 
(Francesca szintén szerepel a történetben, és ott is Rahel atjya)

Caius Aracnus Damael
(leginkább egy rohadtul erős Tremere-re hasonlít)

Franz Johannes Krause
(Nosferatu?:D)

Raphael
(Gangrel?)


A helyesírási hibákért és elgépelésekért elnézést kérek, ha lesz időm, rendesen átolvasom az egészet és javítok, csak már nagyon fel akartam rakni! :D


*Beszédes nevek:

Étain: féltékenység
Fearchar: barátságos
Uallachán: arrogáns férfi