Először-is, Rahel történetét csak érdekességként teszem közzé, bárminemű - engedélyem nélküli - felhasználása más helyeken súlyos következményeket von maga után. Ez elsősorban "játékostársaimnak" szól. Az adatlap nektek szól, nem a karaktereknek, tehát amit itt olvastok arról karaktereiteknek tudomása nincs, és nem is lehet... egyelőre!
Másodszorra, Rahel egyik legkedvesebb karaktereim közé tartozik, ő most a jelenlegi "favorit". Azt hiszem vele sikerült megalkotnom a tökéletes vámpírom. :D Egyfajta nagyon kicsavart önkifejezés e karakter... Szóval fontos nekem, ennek tudatában tessék olvasni! :)
...és végül, de nem utolsó sorban, íme Rahel: "Önző vagyok, hazug, sokszor bunkó és még gonosz is!... Esetleg még valamit? "
A zene, amiről ő jut eszembe, ami a legjobban tükrözi a karakter egyéniségét:
Név: Azarahel Viorica
Rahel-nek szólítják a legtöbben. Az Azarahel Viorica nevet úgy vette fel, ún. művészneve, ezen a néven adatta ki írásait. Az Azarahel saját alkotás, Azrael átalakítása (Azrael : http://en.wikipedia.org/wiki/Azrael ). A Viorica egy román név, Leslie L. Lawrence/Lőrinc L. László : A gonosz és a fekete hercegnő c. regényében olvastam és megtetszett. :)
Születési név: Dana Aislinn O'Hara
Sonata Arctica után szabadon. :D Utána néztem ki is volt az a hölgy, akit két számukban (Letter to Dana, Shy) is említenek. Mivel a név fikció, ezért elcsórtam és hozzáadtam az Aislinn-t. Kicsit utána néztem a jelentéseknek, ez alapján kapott Rahel lakóhelyet is.
Dana: modern név, "kelta istenanya"
Aislinn: szintén modern név, "álom, vízió"
Szül. év: 1873. jan. 2. (csak, hogy ugyanakkor legyen a születésnapunk :P)
Halálának éve: 1893. okt. 31.
Nemzetisége: ír
Állampolgársága: ír
Lakhely: Írország, Sligo
Tartózkodási hely: ha minden igaz, valahol Franciaországban, de ez változó...
Klán: Toreador
Hobbi: regényírás, festészet, éneklés...a művészet majdnem minden lehetséges formája. A legjellemzőbb talán mégis a festészet, melyhez gyakorta használ extrém alapanyagokat/festékeket, pl. vért. Ezen kívül a szobrászat sajátos formájával is foglalkozik: emberi testek, testrészek, szervek, csontok, stb. felhasználásával absztrakt szobrokat készít. Művészete egész jellemét áthatja, azaz Rahel egy szadista művészlélek. :D
Hivatás: regényírás, emberként a kor ízlésének megfelelően romantikus regényeket írt, manapság vámpírregényeket ír (neeeem, nem Twilight-féléket, igazi horrortörténeteket alkot). Legfrissebben megjelent regénye a Hét csepp vér címet viseli (a sztori előbb létezett, mint maga Rahel, az igazat megvallva, ennek a történetnek a főhőséből nőtte ki magát a szerepjátékos Rahel). Ezen kívül nemrég adták ki Requiem című kisregényét, amely az előbbi utolsó kötete. Újabban versbe szedett végrendeletén és pokolbéli kalandjain dolgozik.
Külső jellemzői:
* Haj: hosszú, egyenes, vörös
* Szem: aranybarna/sárga
* Magasság: 160 cm (picike:D)
* Súly: 46 kg
* Alkata: nőies
Természete: szadista, de elsősorban művész. A pusztítással is alkot. Sajátos stílusa jellemzi, mellyel műveit megformálja.
Viselkedése: gőgös. Néha hűvös, mint valami jégkirálynő, de legtöbbször az arcára van írva minden érzelme, akár egy nyitott könyv. Nem szégyelli hangoztatni a véleményét, amit el akar érni azért mindent bevet. Többnyire az érdek vezérli. Nem vezéregyéniség, de tisztában van adottságaival (feltűnően szép), és ez egoistává és önzővé teszi. Kihasználja amit a természet adott, nem egyszer erkölcstelenül, gátlások nélkül. El is várja, hogy mindenki a lába előtt heverjen, aki keresztbe tesz neki, az megfizet. Előbb gondolkodik, aztán megy fejjel a falnak (ha mást nem, tudja miért fáj a feje). :D
Háttértörténet:
Mint már írtam, 1873. januárjában látta meg a napvilágot. Nemesi családból származik. Szüleinek egyetlen gyermeke. Édesanyja, Étain szigorú asszony volt, engedelmességre nevelte, és szinte egész életét eltervezte. Véleménye és a kor normái szerint a nő feladata a háztartás vezetése és gyermekek nevelése, erre akarta felkészíteni lányát. Édesapja, Fearchar fiúgyermeket szeretett volna, de sajnos lánya születését épphogy túlélte felesége és nem lehetett több gyermekük. Fearchar nem volt olyan szigorú természetű, mint Étain. Szerette egyetlen lányát, habár a szíve mélyén bánta, hogy nem fia született. Ő akarta, hogy a kislány írni és olvasni tanuljon. Habár egész kicsi kora óta rajzolgatott, mégis leginkább ekkor szerette meg Rahel a művészetet, mely sok gondot okozott számára. Szülei nem tolerálták, hogy lányuk ilyesmire vesztegesse idejét. Megtiltották neki, hogy a művészettel foglalkozzon, elvették a festékeit és egyéb eszközeit. Azonban ez sem állította meg, a végén, csak hogy alkothasson a saját vérével festett képeket, majd titokban regényeket kezdett írni, ekkor vette fel az Azarahel Viorica álnevet, azzal a szándékkal, hogy majd írásait kiadassa. A lázadó lány sok fejtörést okozott szüleinek, de ki nem tagadhatták, örökös hiányában. Tervük az volt, hogy egy nemesi származású ifjúhoz adják feleségül, és így biztosítják, hogy a család vagyona jó kezekbe kerüljön. Azonban a deviáns természetű lány senkinek sem kellett. Akkoriban adták ki első regényét, melyből pénzhez jutott. Azt tervezte, hogy a bevételből elutazik, végleg elhagyja családját, de sajnos annyira nem volt sikeres, hogy terveit véghez vigye. Végül jött egy Uallachán Murray nevű férfi, akinek nem titkolt szándéka volt, hogy a lányt feleségül vegye. A szülők gondolkodás nélkül beleegyeztek a házasságba, mivel Rahel akkor már 20 éves volt, Fearchar pedig halálos betegségben szenvedett. Sürgősen szükségük volt örökösre. 1893. október hónapjának utolsó napján sort is kerítettek az esküvőre.
Aznap éjjel váratlan dolog történt. Uallachán otthagyta ifjú feleségét, s egyik szeretőjéhez szökött. Sosem volt becsületes ember, a lány csak vagyona miatt kellett neki, így a nászéjszakát sem tartotta fontosnak. Rahel kifejezetten örült ennek. Gyűlölte, hogy férjhez kell mennie. Csodás éjszaka volt, így alvás helyett festéssel töltötte idejét. A teraszon ülve a holdfénynél alkotott, amikor hirtelen a semmiből felbukkant egy ismeretlen hölgy. Emberfelettien gyönyörű karcsú, fiatal lány volt. Zöld szemei vészjóslóan csillogtak. Rahel nem tudta levenni a szemét róla, olyan érzése volt, hogy a nővel kell tartania bárhová is menjen ő, bármit is tegyen, vele kell lennie, örökké. A szépség Francesca-ként mutatkozott be, majd helyet foglalt mellette és beszélgetni kezdtek. Francesca az életéről mesélt, s egyre csak azt emlegette, társra van szüksége az "örök magányban". Habár Rahel nem értette, azt pedig fel sem foghatta miért nevezi magát vámpírnak, mégis itta szavait, s mikor a nő felajánlotta neki, hogy vele tarthat eme édes örökkévalóságba, gondolkodás nélkül igent mondott. Francesca vámpírrá és ezáltal társává tette a lányt. Anyja helyett anyja volt, s egyben testvére, barátja, szeretője. Segítette Rahelt, öröksége megszerzésében, aztán megszöktette, és magával vitte. Az egyetlen volt, aki igazi szeretetet adott neki. Majd egy nap titokzatos körülmények között hirtelen nyoma veszett. Rahel depresszióba süllyedt, melynek következtében mély álomba zuhant, s évtizedekig fel sem ébredt. Később, közvetlen ébredése után, a magánytól szabadulást remélve ghouljává tett egy Draighean nevű fiatal lányt. Rövidesen ez után hirtelen támadt szimpátiája miatt vámpírrá tette az akkor 15 éves Jeremyt, aki azonban soha nem élvezhette Rahel "atyai" szeretetét. Hamarosan a nő játékszerévé vált és Draighean másodlagos vérforrásává. A fiú ennek ellenére rajong a két hölgyért.
Nemsokára, félve a várost uraló vámpírok - általa nem ismert nagyságú - hatalmától ismét felvette a kapcsolatot a helyi Szabbatal. Tőlük értesült a Spanyolországban történt furcsa eseményekről, s mivel soha többé nem volt képes otthon érezni magát hazájában, egy hirtelen ötlettől vezérelve oda utazott...
Kapcsolatai:
Étain O'Hara: édesanyja, szigorúsága és szilárd erkölcsei miatt korán kivívta lánya gyűlöletét.
Fearchar O'Hara: édesapja. Kedvelte őt, de nem szerette annyira sosem, mivel könnyen manipulálható ember volt, akit szintén az érdekek vezéreltek.
Uallachán Murray: férje. A férfi imádta az italt és a szép nőket, ellenben Rahel hiába volt gyönyörű, művésztermészete elriasztotta mellőle a zűrös életű férfit. Csak a vagyona miatt vette feleségül őt. Rahel számára Közömbös volt, nem volt alkalma jobban megismerni.
Francesca: Rahel "atyja" volt, az egyetlen, akit igazán tisztelt, s szeretett. "Anyja helyett anyja volt, s egyben testvére, barátja, szeretője."
Draighean: Rahel ghoulja. Kedveli őt, megbízik benne, ő kezeli vagyonát, s Rahel otthonában tartózkodik.
Jeremy: a 15 éves fiú Rahel "gyermeke". Eleinte fontos volt neki (nagyon fontos, de a részletekbe nem megyek bele, hadd maradjon meg valami titokként). Jeremy ma már csak egy játékszer a nő életében. Nagyrészt azért tette vámpírrá őt, hogy távolléte alatt valaki táplálja Draighean-t.
A Falka:
(R.I.P.) Raphael: ő volt, az első vámpír, akivel Spanyolországban találkozott. A kicsi csúnya férfi abszolút közömbös volt számára. Eleinte kifejezetten undorodott tőle, később megkedvelte, de igazán sosem ismerhette meg.
"Kár érte, sokra vihette volna..."
(R.I.P.) Asphodel: a gyáva falkatagot, mélyen megvetette, de igazán sosem érdekelte őt.
"Ő ki?"
(R.I.P.) Federico Garcia: a kezdetektől fogva kedvelte a falka vezetőjét. Igyekezett minél közelebb kerülni hozzá, hogy aztán a helyzetet kihasználva elnyerje a többiek tiszteletét. Eleinte naivan hitt benne, hogy terve sikerülhet, de végül kudarcba fulladt. Testi adottságait kihasználva, erkölcseit feladva próbált a központba kerülni, amit Federico ki is használt. Semmibe vette őt, olcsó játékszerként tekintett rá, mint később ez számára is világossá vált. A tudat, hogy semmibe vették, az őrületbe kergette. Meghasadt a lány személyisége, és kialakult egy másik "én", akinek egyetlen célja a bosszú volt. Azonban ő is tisztában volt azzal, hogy egyedül gyengék ahhoz, hogy ártsanak a férfinak. Kihasználta azt, hogy egy másik falkatagnak, az újonnan jött Berengh-Aarnak is sérelmei vannak Federicoval szemben. A második személyiség erősebbnek bizonyult, átvette az uralmat Rahel felett és Berengh-Aart ráuszította a vezetőre. Hamar kiderült, hogy ő áll Federico megtámadása mögött. Majdnem az életébe került. Rögtön ez után Berengh-Aar ismét megtámadta Federicot, de elvesztette a harcot. Ugyanakkor váratlan fordulat állt be, Berengh-Aar lelke erősebbnek bizonyult és átvette az uralmat Federico teste felett. Így végül Rahel is elérte célját.
"Sosem érdemelt örök életet. Az egyetlen dolog, amit bánok vele kapcsolatban, hogy nem az én kezeim vetettek véget életének..."
Ricardo: a csendes falkapap talán az első, aki a kezdetekben nem vívta ki Rahel ellenszenvét és ez így is maradt. A csendes férfivel nem támadtak nézeteltéréseik, békében megvannak egymás mellett és ennél több nem is kell ahhoz, hogy Rahel elfogadja őt.
"Valahol talán még tisztelem is őt, tudása illetve tudásvágya miatt, bár megérteni sosem fogom. Azt hiszem jobb is így. Örök ellentét van köztünk. Ő a tudományoké, én pedig a művészethez tartozom..."
Grün: kifejezetten szórakoztatónak tartja Rahel az őrült zsenit, habár időnkénti hóbortjaitól haja az égnek áll. Mivel maga is az őrület határán táncol, meg tudja érteni azt, ha valaki nem egészében ura az elméjének, épp ezért nem nézi le Grünt, sőt, kifejezetten kedveli.
"Zsenialitása páratlan, épp ahogy őrülete is. Testvér... ha nem lennél, nincs az a művész, aki megalkotna!" "
Berengh-Aar: az első pillanattól fogva szimpatikus volt Rahelnek, habár ezt 99%-ban külső adottságainak köszönheti, ugyanis Berengh-Aar feltűnően jóképű férfi volt. Rögtön mikor, a csapatba került nézeteltérései támadtak, az akkori vezetővel, Federicoval. Rahel később ezt is kihasználva uszította rá Federicora, melynek súlyos következményei lettek. (lásd.: Federico) Ez után még közelebb kerültek egymáshoz, egyre jobban megkedvelte őt, habát ezt magának nem meri és talán sosem fogja bevallani. Berengh-Aar az újdonsült vezető aztán feleségül vette őt. A házasság ötletét maga, Rahel vetette fel, mint egyeszséget, mely mindkettejüknek jó.
"Hmm...jó party...de még milyen jó party! Aww...ennél jobb nem is lehetne! Imádom a zsenialitásom, csak gratulálni tudok magamnak! Szép munka, Azarahel!""
Hunter: még nem volt alkalma jobban megismerni az új falkatagot, de az eddigiek alapján képesek összedogozni.
"Jó csapatjátékosnak látszik. Ha helyesek a meglátásaim, hasznos lesz ő nekünk, sőt mi több, jó vezető is.""
Angelo: őt sem ismeri még túlzottan, azonban egy dolog biztos:
"Egy gond van vele...kísértetiesen emlékeztet Federicora. No, de kezdjünk tiszta lappal! Nem minden Lasombra Federico!"""
Anasztázia: a nő sosem volt kifejezetten unszimpatikus számára. Miután tapasztalta, megfélemlítéssel nem tudja kivívni tiszteletét, könnyen megkedvelte őt. Anasztázia szemében Rahel valószínűleg közömbös lehetett, így nem sok szót váltottak. Anasztázia már nincs a Falkával.
"Kedveltem... Szívesen megismertem volna jobban. No mindegy..."
Elza: egy eléggé zűrös esemény következtében ismerkedtek meg. A közös küzdelmek, közös ellenségek összehozták a két tragikus sorsú nőt. Talán még össze is barátkoznak a jövőben.
"Hmm... Az első Lasombra, akit igazán, őszintén kedvelek! Haladás! Egy piros pont magamnak!"
Rahel-nek szólítják a legtöbben. Az Azarahel Viorica nevet úgy vette fel, ún. művészneve, ezen a néven adatta ki írásait. Az Azarahel saját alkotás, Azrael átalakítása (Azrael : http://en.wikipedia.org/wiki/Azrael ). A Viorica egy román név, Leslie L. Lawrence/Lőrinc L. László : A gonosz és a fekete hercegnő c. regényében olvastam és megtetszett. :)
Születési név: Dana Aislinn O'Hara
Sonata Arctica után szabadon. :D Utána néztem ki is volt az a hölgy, akit két számukban (Letter to Dana, Shy) is említenek. Mivel a név fikció, ezért elcsórtam és hozzáadtam az Aislinn-t. Kicsit utána néztem a jelentéseknek, ez alapján kapott Rahel lakóhelyet is.
Dana: modern név, "kelta istenanya"
Aislinn: szintén modern név, "álom, vízió"
Szül. év: 1873. jan. 2. (csak, hogy ugyanakkor legyen a születésnapunk :P)
Halálának éve: 1893. okt. 31.
Nemzetisége: ír
Állampolgársága: ír
Lakhely: Írország, Sligo
Tartózkodási hely: ha minden igaz, valahol Franciaországban, de ez változó...
Klán: Toreador
Hobbi: regényírás, festészet, éneklés...a művészet majdnem minden lehetséges formája. A legjellemzőbb talán mégis a festészet, melyhez gyakorta használ extrém alapanyagokat/festékeket, pl. vért. Ezen kívül a szobrászat sajátos formájával is foglalkozik: emberi testek, testrészek, szervek, csontok, stb. felhasználásával absztrakt szobrokat készít. Művészete egész jellemét áthatja, azaz Rahel egy szadista művészlélek. :D
Hivatás: regényírás, emberként a kor ízlésének megfelelően romantikus regényeket írt, manapság vámpírregényeket ír (neeeem, nem Twilight-féléket, igazi horrortörténeteket alkot). Legfrissebben megjelent regénye a Hét csepp vér címet viseli (a sztori előbb létezett, mint maga Rahel, az igazat megvallva, ennek a történetnek a főhőséből nőtte ki magát a szerepjátékos Rahel). Ezen kívül nemrég adták ki Requiem című kisregényét, amely az előbbi utolsó kötete. Újabban versbe szedett végrendeletén és pokolbéli kalandjain dolgozik.
Külső jellemzői:
* Haj: hosszú, egyenes, vörös
* Szem: aranybarna/sárga
* Magasság: 160 cm (picike:D)
* Súly: 46 kg
* Alkata: nőies
Természete: szadista, de elsősorban művész. A pusztítással is alkot. Sajátos stílusa jellemzi, mellyel műveit megformálja.
Viselkedése: gőgös. Néha hűvös, mint valami jégkirálynő, de legtöbbször az arcára van írva minden érzelme, akár egy nyitott könyv. Nem szégyelli hangoztatni a véleményét, amit el akar érni azért mindent bevet. Többnyire az érdek vezérli. Nem vezéregyéniség, de tisztában van adottságaival (feltűnően szép), és ez egoistává és önzővé teszi. Kihasználja amit a természet adott, nem egyszer erkölcstelenül, gátlások nélkül. El is várja, hogy mindenki a lába előtt heverjen, aki keresztbe tesz neki, az megfizet. Előbb gondolkodik, aztán megy fejjel a falnak (ha mást nem, tudja miért fáj a feje). :D
Háttértörténet:
Mint már írtam, 1873. januárjában látta meg a napvilágot. Nemesi családból származik. Szüleinek egyetlen gyermeke. Édesanyja, Étain szigorú asszony volt, engedelmességre nevelte, és szinte egész életét eltervezte. Véleménye és a kor normái szerint a nő feladata a háztartás vezetése és gyermekek nevelése, erre akarta felkészíteni lányát. Édesapja, Fearchar fiúgyermeket szeretett volna, de sajnos lánya születését épphogy túlélte felesége és nem lehetett több gyermekük. Fearchar nem volt olyan szigorú természetű, mint Étain. Szerette egyetlen lányát, habár a szíve mélyén bánta, hogy nem fia született. Ő akarta, hogy a kislány írni és olvasni tanuljon. Habár egész kicsi kora óta rajzolgatott, mégis leginkább ekkor szerette meg Rahel a művészetet, mely sok gondot okozott számára. Szülei nem tolerálták, hogy lányuk ilyesmire vesztegesse idejét. Megtiltották neki, hogy a művészettel foglalkozzon, elvették a festékeit és egyéb eszközeit. Azonban ez sem állította meg, a végén, csak hogy alkothasson a saját vérével festett képeket, majd titokban regényeket kezdett írni, ekkor vette fel az Azarahel Viorica álnevet, azzal a szándékkal, hogy majd írásait kiadassa. A lázadó lány sok fejtörést okozott szüleinek, de ki nem tagadhatták, örökös hiányában. Tervük az volt, hogy egy nemesi származású ifjúhoz adják feleségül, és így biztosítják, hogy a család vagyona jó kezekbe kerüljön. Azonban a deviáns természetű lány senkinek sem kellett. Akkoriban adták ki első regényét, melyből pénzhez jutott. Azt tervezte, hogy a bevételből elutazik, végleg elhagyja családját, de sajnos annyira nem volt sikeres, hogy terveit véghez vigye. Végül jött egy Uallachán Murray nevű férfi, akinek nem titkolt szándéka volt, hogy a lányt feleségül vegye. A szülők gondolkodás nélkül beleegyeztek a házasságba, mivel Rahel akkor már 20 éves volt, Fearchar pedig halálos betegségben szenvedett. Sürgősen szükségük volt örökösre. 1893. október hónapjának utolsó napján sort is kerítettek az esküvőre.
Aznap éjjel váratlan dolog történt. Uallachán otthagyta ifjú feleségét, s egyik szeretőjéhez szökött. Sosem volt becsületes ember, a lány csak vagyona miatt kellett neki, így a nászéjszakát sem tartotta fontosnak. Rahel kifejezetten örült ennek. Gyűlölte, hogy férjhez kell mennie. Csodás éjszaka volt, így alvás helyett festéssel töltötte idejét. A teraszon ülve a holdfénynél alkotott, amikor hirtelen a semmiből felbukkant egy ismeretlen hölgy. Emberfelettien gyönyörű karcsú, fiatal lány volt. Zöld szemei vészjóslóan csillogtak. Rahel nem tudta levenni a szemét róla, olyan érzése volt, hogy a nővel kell tartania bárhová is menjen ő, bármit is tegyen, vele kell lennie, örökké. A szépség Francesca-ként mutatkozott be, majd helyet foglalt mellette és beszélgetni kezdtek. Francesca az életéről mesélt, s egyre csak azt emlegette, társra van szüksége az "örök magányban". Habár Rahel nem értette, azt pedig fel sem foghatta miért nevezi magát vámpírnak, mégis itta szavait, s mikor a nő felajánlotta neki, hogy vele tarthat eme édes örökkévalóságba, gondolkodás nélkül igent mondott. Francesca vámpírrá és ezáltal társává tette a lányt. Anyja helyett anyja volt, s egyben testvére, barátja, szeretője. Segítette Rahelt, öröksége megszerzésében, aztán megszöktette, és magával vitte. Az egyetlen volt, aki igazi szeretetet adott neki. Majd egy nap titokzatos körülmények között hirtelen nyoma veszett. Rahel depresszióba süllyedt, melynek következtében mély álomba zuhant, s évtizedekig fel sem ébredt. Később, közvetlen ébredése után, a magánytól szabadulást remélve ghouljává tett egy Draighean nevű fiatal lányt. Rövidesen ez után hirtelen támadt szimpátiája miatt vámpírrá tette az akkor 15 éves Jeremyt, aki azonban soha nem élvezhette Rahel "atyai" szeretetét. Hamarosan a nő játékszerévé vált és Draighean másodlagos vérforrásává. A fiú ennek ellenére rajong a két hölgyért.
Nemsokára, félve a várost uraló vámpírok - általa nem ismert nagyságú - hatalmától ismét felvette a kapcsolatot a helyi Szabbatal. Tőlük értesült a Spanyolországban történt furcsa eseményekről, s mivel soha többé nem volt képes otthon érezni magát hazájában, egy hirtelen ötlettől vezérelve oda utazott...
Kapcsolatai:
Étain O'Hara: édesanyja, szigorúsága és szilárd erkölcsei miatt korán kivívta lánya gyűlöletét.
Fearchar O'Hara: édesapja. Kedvelte őt, de nem szerette annyira sosem, mivel könnyen manipulálható ember volt, akit szintén az érdekek vezéreltek.
Uallachán Murray: férje. A férfi imádta az italt és a szép nőket, ellenben Rahel hiába volt gyönyörű, művésztermészete elriasztotta mellőle a zűrös életű férfit. Csak a vagyona miatt vette feleségül őt. Rahel számára Közömbös volt, nem volt alkalma jobban megismerni.
Francesca: Rahel "atyja" volt, az egyetlen, akit igazán tisztelt, s szeretett. "Anyja helyett anyja volt, s egyben testvére, barátja, szeretője."
Draighean: Rahel ghoulja. Kedveli őt, megbízik benne, ő kezeli vagyonát, s Rahel otthonában tartózkodik.
Jeremy: a 15 éves fiú Rahel "gyermeke". Eleinte fontos volt neki (nagyon fontos, de a részletekbe nem megyek bele, hadd maradjon meg valami titokként). Jeremy ma már csak egy játékszer a nő életében. Nagyrészt azért tette vámpírrá őt, hogy távolléte alatt valaki táplálja Draighean-t.
A Falka:
(R.I.P.) Raphael: ő volt, az első vámpír, akivel Spanyolországban találkozott. A kicsi csúnya férfi abszolút közömbös volt számára. Eleinte kifejezetten undorodott tőle, később megkedvelte, de igazán sosem ismerhette meg.
"Kár érte, sokra vihette volna..."
(R.I.P.) Asphodel: a gyáva falkatagot, mélyen megvetette, de igazán sosem érdekelte őt.
"Ő ki?"
(R.I.P.) Federico Garcia: a kezdetektől fogva kedvelte a falka vezetőjét. Igyekezett minél közelebb kerülni hozzá, hogy aztán a helyzetet kihasználva elnyerje a többiek tiszteletét. Eleinte naivan hitt benne, hogy terve sikerülhet, de végül kudarcba fulladt. Testi adottságait kihasználva, erkölcseit feladva próbált a központba kerülni, amit Federico ki is használt. Semmibe vette őt, olcsó játékszerként tekintett rá, mint később ez számára is világossá vált. A tudat, hogy semmibe vették, az őrületbe kergette. Meghasadt a lány személyisége, és kialakult egy másik "én", akinek egyetlen célja a bosszú volt. Azonban ő is tisztában volt azzal, hogy egyedül gyengék ahhoz, hogy ártsanak a férfinak. Kihasználta azt, hogy egy másik falkatagnak, az újonnan jött Berengh-Aarnak is sérelmei vannak Federicoval szemben. A második személyiség erősebbnek bizonyult, átvette az uralmat Rahel felett és Berengh-Aart ráuszította a vezetőre. Hamar kiderült, hogy ő áll Federico megtámadása mögött. Majdnem az életébe került. Rögtön ez után Berengh-Aar ismét megtámadta Federicot, de elvesztette a harcot. Ugyanakkor váratlan fordulat állt be, Berengh-Aar lelke erősebbnek bizonyult és átvette az uralmat Federico teste felett. Így végül Rahel is elérte célját.
"Sosem érdemelt örök életet. Az egyetlen dolog, amit bánok vele kapcsolatban, hogy nem az én kezeim vetettek véget életének..."
Ricardo: a csendes falkapap talán az első, aki a kezdetekben nem vívta ki Rahel ellenszenvét és ez így is maradt. A csendes férfivel nem támadtak nézeteltéréseik, békében megvannak egymás mellett és ennél több nem is kell ahhoz, hogy Rahel elfogadja őt.
"Valahol talán még tisztelem is őt, tudása illetve tudásvágya miatt, bár megérteni sosem fogom. Azt hiszem jobb is így. Örök ellentét van köztünk. Ő a tudományoké, én pedig a művészethez tartozom..."
Grün: kifejezetten szórakoztatónak tartja Rahel az őrült zsenit, habár időnkénti hóbortjaitól haja az égnek áll. Mivel maga is az őrület határán táncol, meg tudja érteni azt, ha valaki nem egészében ura az elméjének, épp ezért nem nézi le Grünt, sőt, kifejezetten kedveli.
"Zsenialitása páratlan, épp ahogy őrülete is. Testvér... ha nem lennél, nincs az a művész, aki megalkotna!" "
Berengh-Aar: az első pillanattól fogva szimpatikus volt Rahelnek, habár ezt 99%-ban külső adottságainak köszönheti, ugyanis Berengh-Aar feltűnően jóképű férfi volt. Rögtön mikor, a csapatba került nézeteltérései támadtak, az akkori vezetővel, Federicoval. Rahel később ezt is kihasználva uszította rá Federicora, melynek súlyos következményei lettek. (lásd.: Federico) Ez után még közelebb kerültek egymáshoz, egyre jobban megkedvelte őt, habát ezt magának nem meri és talán sosem fogja bevallani. Berengh-Aar az újdonsült vezető aztán feleségül vette őt. A házasság ötletét maga, Rahel vetette fel, mint egyeszséget, mely mindkettejüknek jó.
"Hmm...jó party...de még milyen jó party! Aww...ennél jobb nem is lehetne! Imádom a zsenialitásom, csak gratulálni tudok magamnak! Szép munka, Azarahel!""
Hunter: még nem volt alkalma jobban megismerni az új falkatagot, de az eddigiek alapján képesek összedogozni.
"Jó csapatjátékosnak látszik. Ha helyesek a meglátásaim, hasznos lesz ő nekünk, sőt mi több, jó vezető is.""
Angelo: őt sem ismeri még túlzottan, azonban egy dolog biztos:
"Egy gond van vele...kísértetiesen emlékeztet Federicora. No, de kezdjünk tiszta lappal! Nem minden Lasombra Federico!"""
Anasztázia: a nő sosem volt kifejezetten unszimpatikus számára. Miután tapasztalta, megfélemlítéssel nem tudja kivívni tiszteletét, könnyen megkedvelte őt. Anasztázia szemében Rahel valószínűleg közömbös lehetett, így nem sok szót váltottak. Anasztázia már nincs a Falkával.
"Kedveltem... Szívesen megismertem volna jobban. No mindegy..."
Elza: egy eléggé zűrös esemény következtében ismerkedtek meg. A közös küzdelmek, közös ellenségek összehozták a két tragikus sorsú nőt. Talán még össze is barátkoznak a jövőben.
"Hmm... Az első Lasombra, akit igazán, őszintén kedvelek! Haladás! Egy piros pont magamnak!"
Egyéb képek:
(Falkatagok "coming soon")
(Falkatagok "coming soon")
Rahel és a "Lasombrásított" Berengh-Aar
(lusta színezés, bocsánat a vacakságáért, majd lesz jobb is)
(lusta színezés, bocsánat a vacakságáért, majd lesz jobb is)
Francesca
Egyéb, Rahelhez kapcsolódó képek:
Hét csepp vér karakterek:
(Francesca szintén szerepel a történetben, és ott is Rahel atjya)
Caius Aracnus Damael
(leginkább egy rohadtul erős Tremere-re hasonlít)
(leginkább egy rohadtul erős Tremere-re hasonlít)
Franz Johannes Krause
(Nosferatu?:D)
Raphael
(Gangrel?)
A helyesírási hibákért és elgépelésekért elnézést kérek, ha lesz időm, rendesen átolvasom az egészet és javítok, csak már nagyon fel akartam rakni! :D
*Beszédes nevek:
Étain: féltékenység
Fearchar: barátságos
Uallachán: arrogáns férfi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése