Minden, ami csak úgy jött. Röpke pillanatok, fájdalmas események idézte irományok, no meg ami épp eszembe jut és le kell írni:
Ki garantálja, hogy igazat mondok, ha már a tükörképem is hazudik? Ki néz rám reggelente amikor tükörbe nézek? Ki Ő, s mit akar? Elhaló hangon suttogja fülembe romlott álmait, emlékeit, gondolatait. Halkan a hátam mögé lopózik, majd gyengéden átölel...a sötétség...
