Runaway Isle - Múlt vs. Jelen

      "Ha folyton csak a múlton siránkozol, azt fogom gondolni, hogy én már nem is számítok. Hiszen én vagyok a jelened! Talán ha már nem lennék, akkor annyira vágynál rám, ahogy én szeretném. Ha már csak múlt lennék, mindennél fontosabb lennék, én lehetnék az egyetlen! … És mindent meg fogok tenni ennek érdekében, mert azt akarom, hogy érezd, szükséged van rám!"

Az öklével ütötte a férfi mellkasát, miközben szinte sikollyá torzult üvöltése:
- Nush! Nush, szerezz nekem nyugtatót! Hallod, szerezz nekem nyugtatót!
A férfi nem reagált, hagyta magát, csak némán állt a lány előtt. Aztán valaki megszólalt mögöttük:
- Az önzésed határtalan, Féreg! - egy fehérbe öltözött férfi jelent meg mellettük, igazított egyet szemüvegén, és odafordult vérző ajkú, sikoltozó lányhoz.
- Érdekel is engem a véleményed! Ezek azt sem veszik észre, ha az orruk előtt döglök meg!
- De ha ezt így folytatod a végén senkid sem marad! - érvelt.
- Nincs szükségem senkire! Főleg nem ezekre a vak halandókra! - amint ezt mondta, végleg abbahagyta Nush ütlegelését, és a másik férfihez fordult.
- Amin gondolkodsz, az a legönzőbb dolog a világon! Felesleges erre pazarolnod az energiád, hiszen úgyis csak sírnál a halandóid után! Jobban tennéd, ha őszintén beszélnél velük és nem bújnál a maszkjaid mögé!
- Hahh! Még mit nem! SOHA!
- Akkor majd én beszélek! - fogta le a lányt. Ezek után Nush segítségével egy fához láncolta őt… és írni kezdett. 

***

"Megígérted, hogy eljössz értem! Hát gyere, mert én várok rád!"