Megrázod a fejed, lassan kezdesz észhez térni. Még mindig érzed a lüktetést odabent. Nem igazán tudod, hol vagy és hogyan kerültél oda. A fáradtság hirtelen tört rád és elnyomott az álom, vagy elájultál. Meg kell bizonyosodnod róla, hogy biztonságban vagy. Senkiben nem bízhatsz, csak magadra számíthatsz.
Lassan kinyitod a szemeid. Gyéren pislákoló lámpa fénye vakít meg. Zavaró köd úszik a látóteredbe. Reflexből elfordítod a fejed, mi még mindig rettentően zúg. Kezd kitisztulni a látásod. Sötét van, ez jó. Emberek vesznek körül. Ülsz. Semmi veszélyes tényező. Ó igen, már minden világos. Gyorsan visszatérnek az emlékeid. Egy buszon ültél, amikor elaludhattál. Még soha nem történt veled ilyesmi. Meglepett. Rájössz, hogy alig pár percre csuktad be a szemed. A melletted ülő alak már leszállt. Miatta tetted, már összeállt a kép az agyadban. Furcsán nézett rád az az ember, nem akartál feltűnősködni. A többi együgyű halandó elnézi a különcködést, de van köztük egy-egy rettentően idegesítő. Jobb elkerülnöd őket, ezt tudod jól. Hiszen, ha felhívod magadra a figyelmet, a végén még beleköpnek a levesedbe, azt pedig nagyon nem szeretnéd.
A játék most valahogy fontosabb a polgárpukkasztásnál. Ma éjszakára más terveid vannak. Valami nyugodtabb elfoglaltságra vágysz. Nem akarod sokáig húzni a dolgokat, már így is elég kimerült vagy.
Az éhség elborítja az elméd. Nehéz tisztán gondolkodnod. Felébredt benned a fenevad és egyre csak kikívánkozik. Szaggat belülről, mar és üvölt. Ki akar törni börtönéből. Hatalmas úr az éhség, legyőzhetetlen bestia. Lassan átveszi az uralmat a gondolataid és az érzékeid felett. Kényszerképzeteid támadnak. Fenyegető árnyakat látsz mindenütt. A kép el-elmosódik, nem látod az alakok körvonalát, csak a lüktetésüket érzed, azt a ritmikus, csalogató lüktetést. Érzed, hogy ajkaid résnyire nyílnak, zihálni kezdesz, fújtatsz, mint egy felbőszült vadállat, legalábbis belül ezt érzed. Szerencsére még nem ennyire súlyos a helyzet.
Valaki félénken megérinti a vállad, szinte észre sem veszed. Alig hallod amikor megkérdi, jól vagy-e. Le kell nyugtatnod magad. Hosszú éles körmeid a bőrödbe hatolnak, amint belemarsz a csuklódba. Térj észhez, hajtogadot. Semmi gond, mindjárt megkapod amit akarsz, mondogatod magadnak, s egy idő után el is hiszed. Most már kezdesz rendbe jönni.
Immár józan ésszel tekintesz körbe. Semmi hátráltató körülmény. Tiéd a terep. Végigméred a felhozatalt. Egy olcsó önkiszolgáló étterem ez az egész roncs. Zötyög, zörög, majd szétesik, ahogy rázza a húst. Halad a célja felé. A dagadt sofőr beletapos a gázpedálba, mire a nép zúgolódni kezd. Ahhoz képest, hogy késő van, elég sokan vannak. Akad bőven választási lehetőség, de nem vagy megelégedve velük. Egyik ocsmányabb, mint a másik. Szemétevő rühes banda... Keresgélsz, jól megnézed őket. Kezdenéd feladni, amikor megakad a tekinteted egy szemrevaló darabon.
Egészen távol áll tőled. Ráfókuszálsz. Feketén csillogó, frissen mosott haj, ide érzed az illatát. Kék, kissé fáradt szemek. Kreol bőrének mámorító illata megcsapja az orrod. Igen! Ő lesz az...kiválasztottad. Tekinteted le sem veszed róla. Figyeled minden apró mozdulatát. Minden perc egy örökkévalóság, mire végre egy jel: megigazítja a kabátja gallérját, elkezd mozgolódni, sűrűbben tekintget ki az ablakon. Le fog szállni.
Te is felállsz, közben végig őt figyeled. Néhány lépést tesz az ajtó felé, majd mintha érezné, hogy valami nincs rendben, rád néz. Szégyenlősen lesütöd a szemed. Jó színész vagy. Az elismerést kiolvashatod bizsergő aurájából. Jól esik neki, elragadónak érzi magát. Pedig, ha tudná mi vár rá.
A busz egyre lassul, majd bekanyarodik a megállóba. Nyílik az ajtó, s ő még egyszer rád néz, elfojt egy félmosolyt, majd elindul. Utána indulsz. Elgondolkodtató az emberek naivsága. Most minden bizonnyal azt hiszi, tetszik neked. Igaz is, valóban tetszik, de nem olyan értelemben, ahogy azt ő gondolná. Csak egy eszköz. Szükségleteid kielégítésének olcsó eszköze. Nem egy pótolhatatlan darab. Ő pedig azt hiszi, el is csábíthatna téged. Még kacérkodik veled. Kíváncsi rád.
Nem baj, így még érdekesebb lesz a játék.
Útnak indul. Szaporán szedi lépteit. Siet haza. Követed. Nem kell már nézned, hogy tudd merre tart, akár csukott szemmel is megtalálnád. Kiismerted. Ismered lépteinek zaját, melyek visszhangzanak az elmédben. Az illata beitta magát az orrodba, meg tudnád mondani hány lépésre van tőled. Egész lényeddel érzed őt. A játék elkezdődött!
Eleinte tudomást sem vesz rólad, de a harmadik utcánál már feltűnsz neki. Nem látott még ezen a környéken. Egyre ijesztőbbnek tartja a buszos esetet. Már korántsem olyan magabiztos csábító. Nem fél még. Tisztában van vele, hogy előnye van hazai pályán. Úgy ismeri ezt a környéket, mint a saját tenyerét. Tudod jól mi a terve, mind egyformák, egyformán naivak. Ott van a táskájában valami önvédelmi eszköz a végső esetre. Nem fog hazamenni. Inkább kergetőzik egész éjjel. Neked nem is kell más. Pont ez a célod. Meneküljön csak.
Egyre szaporábban lépked, már-már fut. Sűrűbben fordul hátra. Nyugodtan haladsz mögötte. Elhatalmasodik rajta a rettegés. Hiába mutatja a külvilágnak magabiztosságát, a teste elárulja, hogy hazudik. Forró izzadtságcseppek csillognak a homlokán. Érzed a szagát, a félelem szagát. Lélegzetvételei egyre szaporábbak, szívének ritmusa felgyorsul. Érzed a lüktetését. Hívogat minden egyes dobbanás. Egyre hangosabban ver. Mint egy dob. Megszólal a fejedben a zene. Lépteinek ideges koppanása. A halál dala ez. Úgy csábít. Egyre nehezebben tudod visszafogni a bestiát. Legszívesebben azonnal rávetnéd magad, de abban nincs semmi élvezet. Viszont nem bírod már olyan sokáig, sietned kell.
Futni kezd. Felhívás keringőre, több sem kell, utánairamodsz. Egy ugrással előtte teremhetnél, de hagyod, hadd vergődjön még. Zihál, egyre kimerültebb. Alig bírja már. Eljött a te időd. Hátrálsz, higgye csak, hogy lerázott. Messziről érzed, hogy kezd megnyugodni. Hallod a halk koppanást, amint nekidől egy falnak. Egyre közeledsz. Ő mit sem sejt. A végzete lassan eléri... Érzed, ahogy az izmaid megfeszülnek ugrásra készen. Pozíciót váltasz. Két lépést hátrálsz. A bestia készen áll.
Elrugaszkodsz...Halálos csendben érsz földet előtte. Hirtelen fel sem tűnik neki. Aztán felnéz. Hatalmasat sikolt. A rettegés uralja tettei, nem tud tiszta fejjel cselekedni. Kis-híján megállt a szíve. Rád néz, most már tisztán lát. Arca elé furcsa köd vonul be. Ajkait résnyire nyitja. Egész testén végigfut a remegés. A halálfélelem keveredik benne az őrült vággyal. Oly' tökéletesnek lát téged, a legapróbb porcikája is kíván. Érted lüktet a teste. Mereven bámul rád, bódult tekintettel. Érzed minden egyes szívverését.
Dereka köré fonódnak karjaid. Magadhoz vonod lágyan. Teljesen elalél, átadja magát neked. Fejét egyre nehezebbnek érzi, és szinte magától bukik hátra. Kivillan fedetlen nyaka.
Hatalmasat nyelsz, érzékien megnyalod ajkaid. Látod, ahogy lüktet az ér a szív dobbanására... Bumm...bumm...bumm...
Közeledsz felé. Becsukod a szemeid. Amint megérzi forró leheleted a nyakán felszisszen. Ajkaid kinyílnak. Minden másodperc egy örökkévalóság. Az elméd egy dolgot akar. Tűhegyes szemfogaid már karcolják, majd átszakítják vékony bőrét. Felnyög a fájdalomtól. Fogaid egyre mélyebbre hatolnak. Érzed az ér lökését. Fala átszakad, mint kés a vajon, úgy hatolnak át rajta fogaid... és akkor megérzed. A felgyorsult szív sebesen pumpálja a vért. Az éltető vért, mely ajkaidhoz érve, mint a legédesebb gyönyör olvad el. Vadul belekapaszkodsz az áldozatba, egyre erősebben szorítod, ajkaid nyakára tapadnak, és egyre erősebben szívod vérét. Az érzés maga a mennyország e földi pokolban. Semmi más nem számít, csak ez az élvezet. Kielégített vágyaid neki is hangot adnak. Teste remeg nyomásod alatt. A csodálatos érzet elborítja elméd, alig hallod, amint kéjjel teli hangon felsóhajt. Csak annyit tapasztalsz, hogy elernyed karjaidban. Az örökkévalóságig innád vérét. Oly' érzéseket kelt benned, mit emberként sosem élhettél volna át. Ez maga a legédesebb kín. A halál csábító csókja. Egész lényed reagál rá. Az utolsó pillanatig kiélvezed, az utolsó cseppig.
Lassan kinyitod a szemeid. Gyéren pislákoló lámpa fénye vakít meg. Zavaró köd úszik a látóteredbe. Reflexből elfordítod a fejed, mi még mindig rettentően zúg. Kezd kitisztulni a látásod. Sötét van, ez jó. Emberek vesznek körül. Ülsz. Semmi veszélyes tényező. Ó igen, már minden világos. Gyorsan visszatérnek az emlékeid. Egy buszon ültél, amikor elaludhattál. Még soha nem történt veled ilyesmi. Meglepett. Rájössz, hogy alig pár percre csuktad be a szemed. A melletted ülő alak már leszállt. Miatta tetted, már összeállt a kép az agyadban. Furcsán nézett rád az az ember, nem akartál feltűnősködni. A többi együgyű halandó elnézi a különcködést, de van köztük egy-egy rettentően idegesítő. Jobb elkerülnöd őket, ezt tudod jól. Hiszen, ha felhívod magadra a figyelmet, a végén még beleköpnek a levesedbe, azt pedig nagyon nem szeretnéd.
A játék most valahogy fontosabb a polgárpukkasztásnál. Ma éjszakára más terveid vannak. Valami nyugodtabb elfoglaltságra vágysz. Nem akarod sokáig húzni a dolgokat, már így is elég kimerült vagy.
Az éhség elborítja az elméd. Nehéz tisztán gondolkodnod. Felébredt benned a fenevad és egyre csak kikívánkozik. Szaggat belülről, mar és üvölt. Ki akar törni börtönéből. Hatalmas úr az éhség, legyőzhetetlen bestia. Lassan átveszi az uralmat a gondolataid és az érzékeid felett. Kényszerképzeteid támadnak. Fenyegető árnyakat látsz mindenütt. A kép el-elmosódik, nem látod az alakok körvonalát, csak a lüktetésüket érzed, azt a ritmikus, csalogató lüktetést. Érzed, hogy ajkaid résnyire nyílnak, zihálni kezdesz, fújtatsz, mint egy felbőszült vadállat, legalábbis belül ezt érzed. Szerencsére még nem ennyire súlyos a helyzet.
Valaki félénken megérinti a vállad, szinte észre sem veszed. Alig hallod amikor megkérdi, jól vagy-e. Le kell nyugtatnod magad. Hosszú éles körmeid a bőrödbe hatolnak, amint belemarsz a csuklódba. Térj észhez, hajtogadot. Semmi gond, mindjárt megkapod amit akarsz, mondogatod magadnak, s egy idő után el is hiszed. Most már kezdesz rendbe jönni.
Immár józan ésszel tekintesz körbe. Semmi hátráltató körülmény. Tiéd a terep. Végigméred a felhozatalt. Egy olcsó önkiszolgáló étterem ez az egész roncs. Zötyög, zörög, majd szétesik, ahogy rázza a húst. Halad a célja felé. A dagadt sofőr beletapos a gázpedálba, mire a nép zúgolódni kezd. Ahhoz képest, hogy késő van, elég sokan vannak. Akad bőven választási lehetőség, de nem vagy megelégedve velük. Egyik ocsmányabb, mint a másik. Szemétevő rühes banda... Keresgélsz, jól megnézed őket. Kezdenéd feladni, amikor megakad a tekinteted egy szemrevaló darabon.
Egészen távol áll tőled. Ráfókuszálsz. Feketén csillogó, frissen mosott haj, ide érzed az illatát. Kék, kissé fáradt szemek. Kreol bőrének mámorító illata megcsapja az orrod. Igen! Ő lesz az...kiválasztottad. Tekinteted le sem veszed róla. Figyeled minden apró mozdulatát. Minden perc egy örökkévalóság, mire végre egy jel: megigazítja a kabátja gallérját, elkezd mozgolódni, sűrűbben tekintget ki az ablakon. Le fog szállni.
Te is felállsz, közben végig őt figyeled. Néhány lépést tesz az ajtó felé, majd mintha érezné, hogy valami nincs rendben, rád néz. Szégyenlősen lesütöd a szemed. Jó színész vagy. Az elismerést kiolvashatod bizsergő aurájából. Jól esik neki, elragadónak érzi magát. Pedig, ha tudná mi vár rá.
A busz egyre lassul, majd bekanyarodik a megállóba. Nyílik az ajtó, s ő még egyszer rád néz, elfojt egy félmosolyt, majd elindul. Utána indulsz. Elgondolkodtató az emberek naivsága. Most minden bizonnyal azt hiszi, tetszik neked. Igaz is, valóban tetszik, de nem olyan értelemben, ahogy azt ő gondolná. Csak egy eszköz. Szükségleteid kielégítésének olcsó eszköze. Nem egy pótolhatatlan darab. Ő pedig azt hiszi, el is csábíthatna téged. Még kacérkodik veled. Kíváncsi rád.
Nem baj, így még érdekesebb lesz a játék.
Útnak indul. Szaporán szedi lépteit. Siet haza. Követed. Nem kell már nézned, hogy tudd merre tart, akár csukott szemmel is megtalálnád. Kiismerted. Ismered lépteinek zaját, melyek visszhangzanak az elmédben. Az illata beitta magát az orrodba, meg tudnád mondani hány lépésre van tőled. Egész lényeddel érzed őt. A játék elkezdődött!
Eleinte tudomást sem vesz rólad, de a harmadik utcánál már feltűnsz neki. Nem látott még ezen a környéken. Egyre ijesztőbbnek tartja a buszos esetet. Már korántsem olyan magabiztos csábító. Nem fél még. Tisztában van vele, hogy előnye van hazai pályán. Úgy ismeri ezt a környéket, mint a saját tenyerét. Tudod jól mi a terve, mind egyformák, egyformán naivak. Ott van a táskájában valami önvédelmi eszköz a végső esetre. Nem fog hazamenni. Inkább kergetőzik egész éjjel. Neked nem is kell más. Pont ez a célod. Meneküljön csak.
Egyre szaporábban lépked, már-már fut. Sűrűbben fordul hátra. Nyugodtan haladsz mögötte. Elhatalmasodik rajta a rettegés. Hiába mutatja a külvilágnak magabiztosságát, a teste elárulja, hogy hazudik. Forró izzadtságcseppek csillognak a homlokán. Érzed a szagát, a félelem szagát. Lélegzetvételei egyre szaporábbak, szívének ritmusa felgyorsul. Érzed a lüktetését. Hívogat minden egyes dobbanás. Egyre hangosabban ver. Mint egy dob. Megszólal a fejedben a zene. Lépteinek ideges koppanása. A halál dala ez. Úgy csábít. Egyre nehezebben tudod visszafogni a bestiát. Legszívesebben azonnal rávetnéd magad, de abban nincs semmi élvezet. Viszont nem bírod már olyan sokáig, sietned kell.
Futni kezd. Felhívás keringőre, több sem kell, utánairamodsz. Egy ugrással előtte teremhetnél, de hagyod, hadd vergődjön még. Zihál, egyre kimerültebb. Alig bírja már. Eljött a te időd. Hátrálsz, higgye csak, hogy lerázott. Messziről érzed, hogy kezd megnyugodni. Hallod a halk koppanást, amint nekidől egy falnak. Egyre közeledsz. Ő mit sem sejt. A végzete lassan eléri... Érzed, ahogy az izmaid megfeszülnek ugrásra készen. Pozíciót váltasz. Két lépést hátrálsz. A bestia készen áll.
Elrugaszkodsz...Halálos csendben érsz földet előtte. Hirtelen fel sem tűnik neki. Aztán felnéz. Hatalmasat sikolt. A rettegés uralja tettei, nem tud tiszta fejjel cselekedni. Kis-híján megállt a szíve. Rád néz, most már tisztán lát. Arca elé furcsa köd vonul be. Ajkait résnyire nyitja. Egész testén végigfut a remegés. A halálfélelem keveredik benne az őrült vággyal. Oly' tökéletesnek lát téged, a legapróbb porcikája is kíván. Érted lüktet a teste. Mereven bámul rád, bódult tekintettel. Érzed minden egyes szívverését.
Dereka köré fonódnak karjaid. Magadhoz vonod lágyan. Teljesen elalél, átadja magát neked. Fejét egyre nehezebbnek érzi, és szinte magától bukik hátra. Kivillan fedetlen nyaka.
Hatalmasat nyelsz, érzékien megnyalod ajkaid. Látod, ahogy lüktet az ér a szív dobbanására... Bumm...bumm...bumm...
Közeledsz felé. Becsukod a szemeid. Amint megérzi forró leheleted a nyakán felszisszen. Ajkaid kinyílnak. Minden másodperc egy örökkévalóság. Az elméd egy dolgot akar. Tűhegyes szemfogaid már karcolják, majd átszakítják vékony bőrét. Felnyög a fájdalomtól. Fogaid egyre mélyebbre hatolnak. Érzed az ér lökését. Fala átszakad, mint kés a vajon, úgy hatolnak át rajta fogaid... és akkor megérzed. A felgyorsult szív sebesen pumpálja a vért. Az éltető vért, mely ajkaidhoz érve, mint a legédesebb gyönyör olvad el. Vadul belekapaszkodsz az áldozatba, egyre erősebben szorítod, ajkaid nyakára tapadnak, és egyre erősebben szívod vérét. Az érzés maga a mennyország e földi pokolban. Semmi más nem számít, csak ez az élvezet. Kielégített vágyaid neki is hangot adnak. Teste remeg nyomásod alatt. A csodálatos érzet elborítja elméd, alig hallod, amint kéjjel teli hangon felsóhajt. Csak annyit tapasztalsz, hogy elernyed karjaidban. Az örökkévalóságig innád vérét. Oly' érzéseket kelt benned, mit emberként sosem élhettél volna át. Ez maga a legédesebb kín. A halál csábító csókja. Egész lényed reagál rá. Az utolsó pillanatig kiélvezed, az utolsó cseppig.
A bestia elégedetten felmordul benned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése