Vámpírnaplók - A telefonnál Draigh

...ééés íme a következő rész. Végre rászántam magam az írásra. Hát maradunk a szokásos érzelgős maszlagnál, de hát Rahel ilyen. Bolond nőstény. :)
Tessék:

     - Hallo, O'Hara rezidencia! - hallottam meg csengő hangját.
     - Hello, Draighean?
    - Ááá, Rahel, már vártam a hívásod! - szavaiból őszinte megkönnyebbülés és öröm érződött ki - Mesélj, hogy vagy?
    - Ó, borzalom, alig várom már, hogy végre hazatérhessek és lepihenjek rég feledett koporsómban.
    - Haha! - nevet fel vidáman - sosem értettem miért mániád az a doboz! Attól még, hogy vámpír vagy nem tartalak halottnak. Nem értem, miért viselkedsz úgy! Jeremy is vámpír, mégsem...
    - Jól van, jól van, na haragudj, de nem érek rá a végtelenségig! - szakítottam félbe.
    - Oh, bocsáss meg! Mesélj még!
    - Nincs sok mondanivalóm, csak érdeklődni szeretnék, mi van veletek! Itt idióták vesznek körül. Ne érts félre, nem a falkáról beszélek,... sok agyatlan baromba botlik az ember útja során. Merem állítani a Pokol legsötétebb általunk bejárt bugyraiban is értelmesebb lények lakoznak, mint e földön! - morogtam, majd átadtam neki a szót. Ismét csak nevetett.
    - Hát, itt minden rendben. Unalmas az élet nélküled! Hiányzol! Jeremy is nagyon vár, habár még mindig nem képes túltenni magát azon, hogy távollétedben férjhez mentél és voltál képes ezt nem megosztani vele.
    - Ne haragudjon, kényszerből hoztam meg e lépést. Ha nem teszem, lehet, hogy most nem beszélhetnénk. Úgy hiszem az életem (vagy minek nevezzem a lét eme formáját) múlt ezen. Amint hazaértem, ígérem, kiengesztellek titeket - magyarázkodtam. Komolyan gondoltam. Hiába kedveltem meg Berengh-Aart, ez csak az érdek, a családot Draighean és Jeremy jelenti számomra. Nem szabad mást megszeretnem, azzal csak mérhetetlen fájdalmat okoznék magamnak. Senkit nem szerethetek jobban, mint Őt szerettem és ez jó is így.
    - Rahel? Itt vagy?
    - Ne haragudj, csak elgondolkodtam egy kicsit.
    - Oh, rendben. Nem zavarlak sokáig, csak egy két dolgot még hadd mondjak el.
    - Nem zavarsz, egyébként is én hívtalak. Mondd csak, hallgatlak!
    - Szóval, bejelentettem a várható érkezésetek Arachniának.
    - Köszönöm figyelmességed. Hogy reagált rá?
    - Fogad szeretettel, mintha kíváncsiságot hallottam volna a hangjában. Azt kéri, hogy mindenképp látogassátok meg.
    - Természetesen - ó jaj, csak ne akadékoskodjanak ezek a bolondok.
    - Jaj, majd elfelejtettem: "gyáva" Samuel randevúra szeretne meginvitálni.
    - Baaah, már megint?... Azaz még mindig nem képes felfogni a nem-et?
    - Hiába közöltem vele, hogy férjnél van, nem tágít.
    - Aaaaah...- sóhajtottam fel - Nem lesz ennek jó vége. Berengh-Aarnak nem fog tetszeni. Nem szeretnék konfliktust, ha kivívjuk Arachnia ellenszenvét annak nem lehet jó vége, túl erős ellenfél... - kezdtem azt hinni mégsem olyan jó ötlet hazamenni.
    - Ne aggódj, a macskás nő tisztában van vele, és Arachnia is tudja, milyen tud lenni Sam. Nem hinném, hogy haragudna, egyébként meg Samuel nem hiszem, hogy bármit mer majd lépni ha Berengh-Aar is ott van. Úgy hallottam elég erős személyiség, ha csak a fele is igaz annak amit mondasz, Samuel a puszta tekintetétől menekül majd...
    - Szerencsétlen. Tényleg szánom...
    - Jól van, nem lesz semmi baj, majd észhez tér.
    - Remélem. Na de most már ideje mennem. Majd hívlak még, amint lesz időm.
    - Rendben. Jó szórakozást!
    - Hmm... - a telefon elhallgatott.

Az említett karakterekről később részletes leírást fogok adni, ők a Rahel szülővárosában uralkodó Szabbat. Elöljáróban annyit, hogy a főnök az Arachnia-ként említett hölgy, egy öreg Tzimisce. "Gyáva" Samuel egy Malkavita (mi más?), akinek atyja a "macskás nő", akinek életben maradását is köszönheti, többek között.
Remélem legközelebbre le tudom rajzolni őket, ha mást nem pici vázlat formájában, és akkor felkerülnek rövid jellemzések is.